Zegernye, fél ötre töksötét, a metrón mindenki mindenkit utál.  Megváltás hazaérni.

Jólesne valami, ami felmelegít, megnyugtat, nem kell vele órákig zsonglőrködni, és nem úgy kezdődik a recept, hogy "nyisd ki a dobozt"? Barátom, a a zöldséglevest krumpligombóccal épp neked találták ki.

Egy személyre is nagyon jól el lehet készíteni, már persze, ha valaki épp véletlenül, átmenetileg, saját döntése alapján egyedül tölti az estéit. Alább egy személyre számítottam a mennyiségeket a levesnél, a gombóc hozzávalói két-három személyre is elegendőek.

Arra az esetre, ha nincs lelkierőd még bemenni közeli zöldségeshez, (mindenhol van közeli zöldséges, csak még nem vetted észre) tarts otthon mélyhűtött vegyes leveszöldséget, és zöldborsót, amit a havi nagybevásárláskor beszerezhetsz. Vigyázz! A boltban óvakodj az olyan mirelitzacskótól, amelyben jégtömbszerű a zöldség. Az ilyen vélhetőleg már félig-meddig egyszer kiolvadt, úgy fagyasztották vissza. Olyat válassz, amiben vidáman zörögnek a fagyos répák.  Haladók nyáron a piacon paradicsomot is vásárolnak (csak magyar szabadföldit, őstermelőtől) és azt mélyhűtik. Ilyentájt aranyat ér a levesbe, de erről majd később. Ne vegyél konzerv zöldséget. Ez elvi kérdés.

Ha még van lelkierőd bemenni, egy szál répa, egy petrezselyemgyökér (van, aki fehérrépának nevezi, nálunk ez A zöldség), egy kis fej (kb mint egy teniszlabda) zeller (olyat válassz, ami kemény, annak valószínűleg nem szivacsos a belseje) két szem krumpli és egy fej vöröshagyma (krumplit és hagymát egy kilót kérj, elég sokáig elállnak, és nem fog rondán nézni rád a zöldséges sem).

Szükség lesz még sóra, borsra, egy tojásra, finomlisztre és valamilyen zsiradékra.

Na, ha hazaértél a hozzávalókkal, lepakoltál és kicsit kifújtad magad, neki is láthatunk.

Először is mindent megpucolunk, megmosunk, és kockákra vágunk egy krumpli kivételével, amit egészben hagyunk/kiveszünk a zacsóból két nagy marék zöldséget, és egy marék borsót, ha van. Ha nincs borsó, nem baj. Egy magas oldalú lábasba/kis fazékba beleteszünk kb két evőkanál étolajat, vagy egy evőkanál vajat. Személy szerint nem szeretem az étolajat, sokkal finomabb a vaj. Haladók persze használhatnak egy kanál libazsírt is. Mindenféle rémhír ellenére egyáltalán nem egészségtelen, sőt. Felforrósítjuk közepes lángon, és beleszórjuk a zöldségeket az egész krumpli és a hagyma kivételével. Időnként átforgatjuk a fakanállal és addig pároljuk-pirítjuk, amíg a répa ki nem engedi a festékanyagát és szép narancssárgára nem festi a zsírt. (Ezt a zsíron párolást hívja az anyu dinsztelésnek). Ez azért jó, mert szép színe és sűrűsége lesz tőle a levesnek, nem kell berántani, habarni, sem más módon sűríteni.

Ezután felengedjük szűk egy liter vízzel és beleszórjuk a hagymát és az egészben hagyott krumplit, nomeg azt a fent említett aranyat érő paradicsomot is, ha van. Ha nincs, nem baj. (Télen inkább ne vegyél paradicsomot. A mezőgazdaság már eljutott az űrkorszakba, de az emberi gyomor még nem. A többit tudod.) Megsózzuk és kis lángon fedő alatt főzzük. (Érdemes kis hézagot hagyni a fedő és a lábas között, így nem fut ki az étel).

Most jön a legnehezebb rész: várunk kb 20-25 percet, amíg megfő. Nyugodtan hagyd magára, elég időnként rápillantani és ellenőrizni, hogy nem lógnak-e ki nagyon a zöldségek (ha igen, tölts hozzá egy pohár vizet, mert elfőtte a levét).

Ha megfőtt az egészben hagyott krumpli (kb 15 perc), vedd ki a léből és egy villával törd össze, egy-két percig hagyd hűlni. Ebből lesz a krumpligombóc. Az összetört krumplihoz adj egy teáskanál vajat (haladók libazsírt). Itt az étolaj nem jó. Üss rá egy tojást (óvatosabbak egy pohárba törik a tojást, és megszagolják, mielőtt a krumplihoz adják. Fel fogod ismerni, ha rossz a tojás....) tegyél bele egy késhegynyi sót, és a villával keverd jó alaposan össze, amíg egy egységes sárgás masszát nem kapsz. Ha ez megvan, szórjál hozzá lisztet, és keverd bele. Akkor elég a liszt, ha a tésztát a villával még könnyedén szét tudod nyomni, de már nem tapad az edény oldalához. Ekkor vedd nagyra a lángot a leves alatt (ha közben elfőtte a levét, pótold) és ha már zubog, a teáskanállal szaggas gombócokat a lébe (mártsd a forró levesbe a kanalat, aztán kanyaríts ki a tésztából egy fél kiskanálnyit, és merítsd a levesbe, magától bele fog csúszni). Amikor elfogyott a gombóctészta, ellenőrizd le, hogy megfőtt-e (akkor jó, ha könnyen ketté tudod vágni, és nem ragacsos, lisztízű a kóstolásnál). Még utoljára kóstold meg a levest, ha sótlan, pótold a sót, és most őrölj hozzá a kézi borsörlőddel feketeborsot ízlés szerint (Nincs borsörlőd? Legyen. Meg fogod érteni, mi a különbség frissen őrölt bors és a készen vett között....)

Vedd le az edényt a tűzről.

Amíg megterítesz (egy személyre is!), kicsit hűl, és eheted is.

Készen vagyunk. Szép estét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.